2015. jan 02.

Vége az első évnek...- egy kis számvetés

írta: zcsilla

Ez egy nagyon jó év volt :) Inspiráló, előremutató, kreatív és lelkesítő. Most indultam, tele vagyok ötletekkel, reményekkel, lelkesedéssel és örömmel.

És még nem is volt teljes év, hiszen március 3-án kezdtem el a blogot írni...

Jó dolog visszatekinteni, és még érdekesebb lesz ezt a posztot, mondjuk, egy év múlva elolvasni. Alapvetően szeretem a statisztikákat (itt biztos kijön a nagyon eldugott mérnöki énem), úgyhogy egy csomó mindent össze fogok szedni :) Hosszú lesz!

Egy kis történelem: 1994-ben bőrös tervezőmérnökként végeztem az akkori Könnyűipari Műszaki Főiskolán. A szakdolimat a Lószerszámok történetéből írtam (laza 150 oldal, aminek egy jó része kézzel, tussal rajzolt ábra, hiszen a fénymásolás akkor még gyerekcipőben járt). Nem igazán ipari téma, ugye? Hát igen, kilógtam a sorból, és mindig úgy képzeltem, hogy lesz egy kis bőrös műhelyem. Akkoriban népi iparművész irányban tevékenykedtem, kézzel varrtam táskákat, gyönyörű csikószőr rátétekkel, szironyozva.... Csak éppen akkor még ez senkinek nem kellett. Na meg voltam húszon pár éves, indult egy másoddiplomás menedzser képzés, más irány, más elképzelés. Az ezt követő majdnem 20 évben jött a civil szféra, a galériák, a Margitsziget... No, de ez egy másik történet :)

Az alkotás pedig megmaradt hobbinak: magamnak, a családomnak, a gyerekeimnek, és jól jött a munkáim során is. Egy csúnyán elvesztett munkahely után sokáig nem találtam magamra, aztán 2013 karácsony körül, amikor a szokásos ajándékokat készítettem a család számára, valahogy valami másképp lett: beleszerettem ezekbe a kis parafa figurákba, és a fejemben egymást követték a gondolatok, így készültek el az első parafa fenyőfák és az angyalok - és elkezdtem hinni benne, hogy mégiscsak a kézműveskedés az utam.

Rájöttem, hogy nagyon tetszik a horgolás, bár korábban soha nem horgoltam, csak kötöttem, meg varrtam, és alapvetően nagyon sokféle kézművességet végeztem. Aztán rátaláltam erre a kis szív formára, és nagyon megtetszett. Elkészítettem egy csomó változatban, színben és méretben, de legjobban a levendulával töltött párnácska formában tetszik azóta is.

Úgy gondoltam, hogy ideje megmutatnom másoknak is, hogy miket csinálok. Sokáig vaciláltam, az önbizalmam nem volt a tetőfokán, de vettem egy mély levegőt, és belevágtam. A facebook oldalt kezdtem előbb, február 8-án indítottam. Aztán rájöttem, hogy ott sokkal nehezebben kereshetőek vissza a dolgok, és ezért kezdtem bele a blogírásba. Ekkor már elindult a Meska boltom is.

Nekem mindig kell a koncepció. Így volt ez a facebook oldalnál és a blognál is. Azt tudtam, hogy nem csak a saját alkotásaim bemutatására szeretném használni, hanem gyűjteni is szeretnék jobbnál-jobb ötleteket. Ehhez egy vezérfonalat találtam ki: az adott naphoz kapcsolható névnapra, annak jelentése alapján ajánlok ajándékötletet. Néha nem kis fejtörést okozott, néha nem is sikerült (így kihagytam), és volt egy időszak, amikor kicsit el is ment tőle a kedvem...

Az első névnapos ajándék ajánlatom a facebookon február 9-én Abigél névnapra készült. Egy nyakkendő átalakítását mutatta be nyaklánc-szerű dísszé. Igen, nyakkendő. Akkor szerettem bele, bár még ezt nem tudtam :)

forrás: Westermanfam

Ezt követte egy jó pár remek ötlet. Az első, ami a blogon és a facebookon is megjelent a Kornélia-napi bicajkormány-akasztó volt. Néhány nap múlva megszületett az azóta is az egyik legsikeresebb bejegyzésem: a Zoltán napi LEGO buli. És persze ezt követte azóta is rengeteg.

Az eltelt 9 hónapban 171 blogbejegyzésem volt, a legtöbb az első és az november 10-i héten (11-11), de sokszor csak heti egyet írtam...

És jöttek az újabb és újabb saját termékek (mindent nem fogom újra felsorolni, de egy-egy típust bemutatok). Eleinte a horgoltak palettáját bővítettem. A parafa figurák rengeteg formában megjelentek. Első körben az állatokat és babákat készítettem el: Bimbo baba fiú és lány változatban, Fe a tündét, Köttur a kandúr, Pupu a nyúl, Pali a puli... Igen, mindegyik "modellnek" nevet adtam, mert annyira a szívemhez nőttek.

Később készült még néhány figura: Deti a hableány, Bori a matyó hölgy - ő már a "szuvenír kicsit másképp" gondolat jegyében fogant, ahogy a horgolt mézeskalács szívem is.

Kitaláltam a házaspár figurát is, amit a kívánalmak szerint személyre lehet szabni.

Természetesen folyamatosan gyűjtöttem az inspirációkat a neten. Az egyik legcsodálatosabb oldal, amit valaha láttam Attic24 oldala. A színei, a formái, az egyszerűsége egyaránt lenyűgöző. Ezt a koszorút az ő ötlete alapján készítettem, az eddigi talán legnagyobb projektem. Imádom, és annyira örültem minden nap, amikor megláttam az ajtónkon. Aztán később készítettem egy őszi változatot is, ezt már saját elképzelés alapján.

A horgolt játék gyümölcsök-zöldségek mindig is nagyon tetszettek, de a lányom már éppen kinőtt a főzőcskés játékból, és a sokadik a sorban nem szerettem volna lenni, aki ilyeneket készít. Ilyenkor az agyamban pihennek a dolgok, és egyszer csak előtörnek :) Így születtek meg egy szép tavaszi napon a befőtt-sapkák. Aztán készítettem ebből is egy csomó változatot, készült koviubis kupak, meg mézre való is. Ez utóbbit a nagymamáknak karácsonyra már úgy készítettem, hogy a méhecske testébe illatos fűszereket töltöttem. És készítettem horgolt címkét is lekvárnak. Sőt, ezzel a módszerrel díszítettem az év végén a lányom tanárnőjének az emlék-befőtt ajándékot is.

Szintén netes inspirációból, de saját átalakításban készítettem el a csipköveimet is. Az első még csak simán horgolt volt, de készült egy tengeri szett is. Aztán karácsonyra csináltam karácsonyi változatot is.

Persze közben volt egy jó pár más dolog is, amit a gyerekeimnek készítettem. A fiam Minecraft-mániájának megfelelően sorra készülnek az ilyen jellegű cuccok: tolltartó, cipő, télapózsák....

Varrtam néhány táskát is a hagyományosabb módszerekkel: anyagdarabokból, egy kis újrahasznosítással. A kislányomnak tornazsák és edzőtáska, később ajándéktasak, és egy klassz bringakosár-táska jött szépen sorban.

Még nagyon időben, már a nyár végén megkezdtem a felkészülést a karácsonyra, és többféle díszt horgoltam. A szíveket téliesítettem, egy bájos madárformát is megszerettem, ami a sima változat mellett függönykarika koszorúra is készült.

Szeretek horgolni, megnyugtat, kiteljesít (valahol azt olvastam, hogy tulajdonképpen a meditáció egyik formája:) Azt is szeretem benne, hogy gyakorlatilag bárhol végezhető: sokat horgoltam a gyerekere várva edzéseken, távolsági buszon is.

De az ősszel egy igazán nagy változás történt: ahogy előkerült újra a varrógépem, és rájöttem, hogy varrni is csodálatos dolog! Egy turiban (kedvenc beszerzési forrásom) megláttam egy pár nyakkendőt, és valahogy magukhoz vonzottak... Tetszett az anyag, a színek tobzódása, és a forma. És azt is be kell vallanom, hogy az is, hogy ezt az általam nem szeretett ruhadarabot szétcincálhatom, és újjáalakíthatom :) Így született meg bennem a nyakkendő pénztárca (kell valami jó név neki, ez az idei évem egyik fogadalma) ötlete. Aztán rövid időn belül varrtam is egy párat.

Innen már csak egy lépés volt, hogy más, hasonló dolgokat is elkezdjek feldolgozni. Mint sok minden eddig, ezt is a véletlen hozta: egy elképesztő színű inget láttam meg egy turiban, ami nem hagyott elmenni, hanem hozzám vágyódott... Belőle született meg az első Bagging, vagyis ingtáska. Lehet, hogy tévedek, de ilyen táskát még nem láttam senkitől, hogy csinálna: szinte a teljes inget felhasználom hozzá, az egyik füle egy nyakkendő, és összességében úgy néz ki, mint egy összehajtogatott ing. Szerintem elég vicces látvány :) Készítettem, és folyamatosan készítem az újakat, annyira jó dolog találni egy szép inget és egy hozzá illő nyakkendőt is.

Van női blúzból készült változat és az újabb modell, az átvetős kistáska, ami gyerekingből van.

Két kis űrlény a Toy Storyból egy teljesen más irányt indított útjára. Nem sok ékszert hordok, a fülbevaló az egyetlen, amit néha magamra aggatok. Mindig is tetszettek a LEGO figurából készült fülik, de a fúróval nem tudok megbarátkozni, így ilyet sem csináltam még magamnak. Aztán megláttam a kis űrlényeket, amelyek puha gumiból készültek, és tudtam, hogy ez megint egy "nagy dobás" lehet.

Így születtek meg a játÉKszerek. Az első nem ő volt - annyit gondolkodtam rajta, hogy milyen legyen a "kampó", hogy előbb még elkészült az Esőerdő, vagyis a békás változat.

Itt egy nagyon termékeny időszak következett, a november első hete nem véletlenül került a bejegyzés-szám-toplistámra. Készítettem ajándékba egy horgolt csigát, magamnak végre egy csizmagallért, a Movember apropóját műbajuszt és bajuszos bögremelegítőt, és ekkor került elő az emlékeim bugyrából az egyik nagy kedvencem: a cicisapka.

És akkor készültem a Kössünk Össze jótékonysági vásárra. Nagyon lelkes voltam. Ez volt az első (és eddig utolsó) nyilvános, nem virtuális megjelenésem. Én nagyon sikeresnek értékelem, részben a remek hangulat, a profi szervezés miatt, részben pedig igazán csodálatos alkotásokat sikerült ott beszereznem. Amiket készítettem, azok közül az egyik fülbevalóm és az ingtáska-nyakkendő pénztárca szettem még láttam, hogy elkelt, de a többi cucc is valószínűleg gazdára talált, mert nem jelezték, hogy másképp lenne :)

A Kössünk Össze azért is mérföldkőnek tekinthető, mert itt döbbentem rá, hogy nem szabad csak magamban gondolkodni. Rengeteg fantasztikus alkotó van, kezdők és profik egyaránt. Mint mindenhol, itt az összefogásban, az egymás segítésében látom az utat. Szerencsére nem csak én gondolom így, már van is olyan facebook csoport, ami erre az elvre alapul. Még csak most indult, és én is csak most csatlakoztam, de a jövő évi terveimben nagy szerepet látok az összefogásban.

Mi sem bizonyítja az összefogás erejét jobban, mint a december elején kitalált facebookos játékom. (A blogon ez a játék épp, hogy csak szerepelt, de nem itt zajlott, így nem csoda, hogy szinte senki sem nézte itt meg). A facebookon azonban tarolt. Minden tekintetben. Az eredeti bejegyzés 2107 látogatót ért el, de többször megosztottam, így azok összesen még majdnem ennyi látogatást generáltak. A kedvelőim száma a játék ideje alatt huszonhárommal nőtt (ami nem tűnik soknak, de 102-ről indulva már nem is olyan rossz eredmény). A megosztásoknak, linkeléseknek köszönhetően több helyen megjelent a nevem, és folyamatosan nő a rajongóim száma (most éppen 147-nél tart.) A játékhoz 12-en szóltak hozzá, ők körülbelül 80 alkotót ajánlottak. Mivel az alkotókat facebookosan "megemlítették", így ez megjelent az ő oldalukon is. A "vírusmarketing" működött, és közülük többen hozzászóltak a játékhoz, ki csak köszönettel, ki ajánlóval is. Összesen 657-en kattintottak a képre, és 121 egyéb interakció is volt (kedvelés, hozzászólás, megosztás) is volt. A játékról folyamatosan beszámoltam a Kézműves marketing csoportban is, és ott is sikeresnek és jónak értékelték a tagok, és egyfajta összefogás is elindult :)

Az év vége felé közeledve még kitaláltam a kerÉkszer-eket, vagyis a bicajgumi-belső alapra készített ékszereket. Ilyet is sokan csinálnak, de én nyakkendővel kombináltam, és színes cérnával varrtam a gumit. Még nem tökéletes, mert a sima varrógép nem igazán viszi a belsőt, de ki fogom cselezni, és lesz még ilyen ékszerem :) Az első csakis a kedvencemből, a Miss Röfis nyakkendőből készülhetett...

És az utolsó hónap már szinte kizárólag a karácsonyról szólt. Rengeteg ötletet posztoltam az ünneppel kapcsolatban, ezek igen népszerűek is lettek. Néhány dolgot készítettem is: farmer karácsonyfákat, karácsonyi illatos üdvözlőlapot.

És a legvégére még jutott egy pár kérés: a farmer, valamint ing alapú kötény és egy horgolt baba.

Jó kis év volt :)

És akkor jöjjön egy kis statisztika! Az elmúlt időszak legsikeresebb blogbejegyzései (zárójelben a mai napi elérés):

A blog indulása óta 7616 lapletöltésem volt, a valaha volt legerősebb napom a december 28. volt, amikor is 207 látogató 359 lapot töltött le egyetlen nap alatt. Aznap két bejegyzésem volt a Szilveszteri ötletek, és két kötény, amit én varrtam.

A facebook teljesen más képet mutat (és sokkal nehezebb összeszedni az adatokat). Az egyértelmű, hogy a legsikeresebb a nyereményjáték volt, ahogy fentebb is írtam. Ugyanakkor itt sokkal jobban megfigyelhető a tendencia, ahogy egyre ismertebb lettem. Az elején a napi 20-30 elérés már fantasztikusan jónak számított, ami folyamatosan emelkedett, és végül december 29-én átlépte a napi ezres határt!

Szerencsére minden nap fent tudom tartani a látogatóim figyelmét, nincs nagy eltérés abban sem, hogy melyik időszakban nézik az oldalt (még a hajnali órákra is szokott jutni néhány látogató).

És, hogy hányan látnak egy-egy facebook posztot? Elképesztően változó... Az OK, hogy eleinte még nagyon kevesen néztek, és ha átlépte egy-egy poszt a 100-as látogatottsági határt, akkor már a fellegekben voltam... De azóta is kiszámíthatatlan: van olyan poszt, amit továbbra is kb. 50-en néznek meg...

A facebook posztok között a legsikeresebbek (zárójelben a látogatószám). itt most időrendben haladok, így látszik, hogy eleinte még a 100 is kiemelkedő volt, manapság viszont elképesztő látogatószámok is vannak :)

Mini tündérkert (113)
Jente és Gutt, az ifjú pár parafa figura (195)
Szivárvány koszorú (183)
Befőtt kupak (220)
Horgolt kavics (391)
Babaforgó zokniból (213)
Uszadékfa szarvas (271)
Esernyőből lámpa (422)
Szurikáták (311)
Bicajkosár-táska (391)
Csizmagallér (771)
Kaptár játÉkszer fülbevaló (301)
Mikulás-zsákok (484)
Kézműves karácsonyfánk (842)
Szilveszteri ötletek (1292)
Minecraft és LEGO csoki (661)

És, hogy ebből milyen következtetéseket vonok le? Vegyeseket :) Ha a kedveléseket, és látogatásokat nézem, akkor egyértelmű, hogy a névnapi ajánlataim kevesebb embert érdekeltek. Ezt az vonalat úgyis el akartam hagyni, mert majdhogynem körbeértem, ismételni önmagam pedig nem szeretném. Az is látszik, és számomra is új kihívás, hogy az egy-egy téma köré összeszedett ötletáradat sokkal inkább megmozgatja az emberek fantáziáját. (Azt azért tudni kell, hogy egy-egy ilyen ajánló összeállítása akár több órát is igénybe vehet). Így lehetséges, hogy ez lesz az új irány. de nekem koncepció kell, és az még nem teljesen állt össze bennem. Ami biztos, hogy sokkal inkább nyitni fogok a magyar alkotók felé, sokkal inkább az ő ötleteikből fogok válogatni. Ugyan nem vagyok egy nagy oldal, de hátha támogatni tudom a hazai alkotókat egy kicsit ezzel.

Számomra most a legfontosabb irány, hogy megpróbálok összefogni másokkal, a fejemben már van egy gondolatcsíra, amit még most itt nem kiabálhatok el, de szeretnék olyan projektekbe belefogni és belefolyni, amit nem egyedül csinálok.

Ezt a posztot három napja írom, és közben meg is született az idei év első projektje, amiben részt veszek: hangulat-takarót horgolok. Nem egyedül, hanem van erre egy csoport, ahol egymást biztatjuk, ahol közösen örülünk egymás ötleteinek.

Boldog új évet!