Végre, végre, végre elkezdtek érni a gyümölcsök! Amikor megláttam az első szem epret, tudtam, hogy horgolnom is kell legalább egyet belőle. De mi legyen vele? A lányom  már épp kinövőben van a boltos-játékból, valami mást kellett kitalálnom...
 

Tavaly elkezdtem lekvárokat készíteni, és reményeim szerint idén is folytatni fogom. A sógornőmnek névnapjára csináltunk a gyerekekkel egy "Anna lekvárját": a címkéjét a srácok rajzolták, színezték, írták; a tetejére pedig keresztöltéssel hímeztem egy fedőt. Innen jött az ötlet, hogy horgolással még helyesebb, vidámabb kupakokat lehet készíteni. Az első adagot feltettem a Meskára. A fenti képen a barack alá már csak füge lekvár jutott, azért ilyen halovány a színe :)

Az egyik üveget friss, zamatos eperrel, a másikat korai cseresznyével töltöttem meg. Rossz szokás, hogy előbb viszünk ajándékba egy tábla csokit, ha valakihez látogatóba megyünk, mint egy kiló gyümölcsöt. Ennek egyik oka lehet, hogy a csokinak szebb a csomagolása (az a fránya marketing...). De ezzel a kupakkal már igazán nincs versenyelőnye a csokinak! Sőt, hol lehetne egy lapon említeni egy ilyen mosolyfakasztó üveggel :)

Később, ha már kész van a befőtt vagy lekvár, a lehetőségek tárháza végtelen: teljesen egyedi ajándék lehet belőle születésnapra, névnapra, évzáróra, búcsúztatásra, köszöntésre, vagy akár karácsonyra.... 

Horgoltam egy-egy pici gyümölcsöt (nagyjából 3-5 cm-esek), töltőanyaggal kitömtem, majd horgoltam egy kupakot, és a gyümölcsöt rávarrtam. Először a nagy (8,5 cm) kupakokra készítettem sapkát, de már van néhány kisebb is.