A Minecraft őrület folytatódik...

Creeper, Creeper hátán ezúttal horgolva. Úgy látszik nyáron tör rám (a fiamra persze :) ez a mánia. Ha emlékeztek rá, tavaly csináltam neki Creeper tolltartót, egy vaskard tolltartót és egy creeper cipőt is. 

Most az volt a fiam kérése, hogy szeretne egy figurát. Feltúrtam a netet, és találtam is egy végtelenül egyszerű leírást, amit nagyon gyorsan meg lehet valósítani Nerdiguruminál. 

Annyira megtetszett ez a kocka, hogy törtem a fejem, hogy mit lehetne még csinálni belőle. Mivel egy másik projekt miatt csináltam egy pár footbag "rongylabdát", jött az ötlet, hogy ezen a vonalon haladjak tovább. A fej mintát felnagyítottam, meggymaggal megtöltöttem, és tádááám, kész is van a "labda". Az arcot dekorfilcből varrtam.

Szabinak az volt a kérése, hogy szeretne egy lapos babzsákot is (ezt is meggymaggal töltve), így még gyorsan nekiálltam ennek is. Itt "graphgan" technikával dolgoztam, amit magyarul talán intarziának hívnak? Ennek lényege, hogy a mintát egyből belehorgolom, így teljesen egyrétegű lesz az anyag. Ettől a széle kicsit "pixeles", az egész engem a keresztszemes hímzésre emlékeztet. Nagyon jópofa dolog, ez az első ilyen munkám, de nem az utolsó :) 

Melyik a legjobb?

UPDATE

Még csináltam két fülbevalót is... Ez persze a lányom kérése volt :) A hétvégén a magyar Minecraftos oldal, a MesterMC egy hatalmas, egész napos rendezvényt tartott, a MineShow-t. Erről nem maradhattunk le, és Zorka fülbevalója annyira megtetszett, hogy gyorsan horgoltam magamnak is egyet. Bár szülőként az ember azt szeretné, ha a gyereke minél kevesebb időt töltene a gép előtt, ez az egész mégis megérintett engem is (nem, nem játszom vele még mindig :) Ha eltekintünk attól, hogy a program két fő eleme az volt, hogy kismillió Xbox-on játszhattak a gyerekek, és hogy több fordulóban giga kivetítőn lehetett nézni, ahogy két srác minecraftozik egymással, akkor le a kalappal a szervezők és a résztvevők előtt. Itt ugyanis csak gyerekek, fiatalok voltak a "sztárok", tízenegynéhány éves lányok és fiúk, akik évek óta mutatják meg tudásukat a többieknek, sőt még fiatalabbak is, akik a pályákat tervezték... És ami számomra nagyon szimpatikus volt: valójában nem voltak sztárallűrjeik, kedvesek voltak és közvetlenül, mosolyogva (pedig láthatóan nagyon fáradtak voltak) fotózkodtak a gyerekekkel, adtak autogrammot, talán több ezret is, válaszoltak a kérdéseikre... A gyerekeim odavannak, hogy láthatták őket, hogy begyűjtötték az aláírásukat, és egyéb csecse-becséket. És én is: felgyorsult a világ, megváltozott a szocializáció, a játék - de szó sincs egymástól elhidegült kockafejekről, ezek a gyerekek okosak és céltudatosak (egész szép iparág épült erre az egészre, le a kalappal előttük), akiktől sok mindent tanulhatunk!