A nyár végére maradt egy hatalmas projekt: a fiam osztálytermének felújítása. Annyira hatalmas lett, hogy végül (még) a felét sem valósítottam meg az elképzeléseknek - ami nem kizárólag rajtam múlt, hanem az "érdekes" magyar viszonyokon is. Na nem baj, már csak 50 nap, és itt van őszi szünet :)

Igen, ez a magyar rögvalóság: a szülők festik az osztályt. Tudom, hogy nem mindenhol van így (a lányom iskolájában pl. fel sem merül), de Érden ez a módi. Ha a tanárok és a szülők/diákok összefognak, akkor valamennyire fel van újítva, ha nem, akkor pusztul. Alapvetően én ellenzem a legjobban, hogy ilyeneket a szülők csináljanak, de nagyon gáz volt a helyzet. Nézzétek csak:

Az egész épület beton, így nem egyszerű a festés

A terem a legfelső szinten van, így sajnos beázással is volt

Amit tudtak, megtettek korábban, de sajnos ez nem sok mindenre volt elég (a kosz az ablakfelújítás következménye)

Akkor még egyszer: ez egy immáron megyei jogú, 70 ezres város egyik legjobb iskolájának terme... Amit 22 éve nem újítottak fel (lehet, hogy már régebben sem, csak ennyi, ami biztos info), helyesebben az osztályfőnök és a gyerekek már festettek, és láthatóan volt egy asztalos felújítás is, mert a kinti öltözőszekrény sokkal jobban nézett ki, mint a többi a suliban, és a beépített szekrény ajtajai is újak voltak.

Az öltözőszekrényeket a gyerekek próbálták "lakhatóvá" tenni

A hátsó szekrény - látszik, hogy az alsó ajtók már újak

Ami nagyon nehezített bármilyen felújítást, az az, hogy az egész épület beton. Bárki bármilyen festékhez hozzányúlt, az egyben jön le a falról... így nem csoda, hogy sok mindennek eddig nem kezdtek neki a szülők. 

De az, hogy az önkormányzat hosszú évtizedeken keresztül ilyen állapotban tartotta, az szörnyű. Igazán nem vagyok egy KLIK-rajongó, de valahol megértem, hogy pár év alatt nem tudnak csodákat tenni. Kissé szkeptikus vagyok, de állítólag a következő öt éves tervben szerepel az iskola belső felújítása is, miután az EU támogatásával lezajlott az ablakcsere és a külső homlokzat felújítása. 

A tanév végén kicserélték az ablakokat, de ennyi volt, semmi más nem történt. Mivel az ablakok szépek lettek, időszerű volt, hogy a többi is hozzá szépüljön. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy kalákában mi csináljuk meg. Még júliusban kiszámoltuk a költségeket, és leadtuk a KLIK-nek. A korábbi tapasztalat az volt, hogy az anyagköltséget ilyen esetben kifizetik. Háááát még mindig reménykedünk benne, hogy így lesz.... Egész nyáron vártunk a visszajelzésre, augusztusban már pár naponta kérdeztünk rá. Aztán tizedike körül úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább. Viszont addigra egyértelmű lett, hogy ez túl nagy falat a szülőknek úgy, hogy nincs közöttünk szakember. Szerencsére olyan festőt találtunk, aki maga is ebbe a suliba járt, így nosztalgiából és együttérzésből olyan alacsony áron vállalta el a munkát, hogy hülyeség lett volna kihagyni....

A korábbi sárgás falszínt tejeskávé színűre és fehérre cseréltük - elképesztően sokat világosodott a tér

A megújult ablakok mellett a megújult falak végre széppé tették az egészet (azóta a barna karnisok is fehérek lettek, csak arról nem találtam fotót)

"Kicsit" jobban mutat hófehéren az öltözőszekrény (a cső is át lett festve)

Ami igazán kreatív projekt, az a szekrények átfestése. Tagja vagyok több bútorfestős facebook csoportnak is, és hihetetlen csodákat művelnek ott a hölgyek-urak. Bogarat ültettek a fülembe a táblafestékkel. Amikor a festő elmondta, hogy van egy pár fél/negyed doboz Skolatex festéke otthon, amit szívesen odaad, akkor gondolkodás nélkül csaptam le rá :) A hátsó szekrények ketten vannak: egy beépített hatalmas, majdnem 5 méteres, és mellette egy teljesen más stílusú kisebb mozdítható. Egyértelmű volt, hogy egyforma festést kell kapjanak, hogy egy kicsit jobban összhangba legyenek. A kisebbet teljesen szétszedtem, és a lányom segítségével (aki végig ott volt, és segített) lefestettem. Nagyon könnyű dolgozni a táblafestékkel, jól terül, kiválóan tapad, és villámgyorsan szárad. Egy réteg is fed nagyjából, de a kényesebb helyekre két réteg került. 

A szekrény eredeti állapotában

Precíz munkát végeztünk :) 

A korábbi polc-felújításom sikerén felbuzdulva színes hátlapot akartam a szekrényeknek adni. Aztán napokig kerestem megfelelő csomagolópapírt, ami illik egy matek szakos, 2/3 arányban fiú osztályba... Nem sikerült ilyet találni, de ez volt a szerencse, mert jött a zseniális ötlet: térképeket kell felhasználni a háttérnek! Ez jól illik a zöld festékhez, egyedi és nulla forintba kerül - hiszen az osztály pár óra alatt összedobta a szükséges mennyiséget. 

A kisebb szekrény hátlapját leszedtem, és a földön ragasztottam fel rá a térképeket. A legtöbb időt ez vette el: megtalálni, összepárosítani, és méretre szabni a különböző térkép darabokat. A ragasztást csirizzel végeztem (víz és sima liszt keveréke, tejföl sűrűségűre keverve), mert ez már jól bevált korábban is: fillérekbe kerül, jól kezelhető és viszonylag gyorsan szárad, száradás után nagyon stabil kötésű (persze a víz nem tesz jót neki). 

A nagy beépített szekrény hátlapján felragasztott papír, és azon öntapadós fólia volt. Ezt a gyerekek kaparták le róla - nagyon helyesek voltak, mert egyik nap többen is bejöttek segíteni. A szekrény festéséhez ugyanúgy álltam neki, mint a kicsinél: a polcokat, korpuszt zöldre festettem, a hátlaphoz pedig kezdődött a kirakó: a földre krétával felrajzoltam egy hátlap-fakk méretét, majd erre kezdtem el összerakosgatni a térképeket, hogy méretben és színben is passzoljanak. 

Amikor készen voltam a párosítgatással, akkor csirizzel felragasztottam a lapokat. Így egy kicsit macerásabb, mert figyelni kell, hogy a széleken-sarkokon is elég legyen a ragacs, de ne "fessem" össze a zöld részeket - egy vizes szivaccsal folyamatosan törölgettem a felesleget (erre érdemes időt szánni, mert száradás után sokkal nehezebb leszedni a lecsöppent csirizt). 

Aztán egyszer csak teljesen kész lett :) Nagyon büszke vagyok rá, és főleg arra, hogy a gyerekeknek is nagyon tetszik!

A PVC padlót nem tudtuk lecserélni, mert arra már aztán tényleg nem volt keret. Két anyuka azonban heroikus küzdelemben, centiről-centire haladva sikálta fel mosószódával a padlót. Lett is eredménye!

Az első képen talán nem látszik annyira, de ha rányomom a képre a kontrasztot, akkor igazán látszik a különbség :)

Sajnos ennyire futotta az időből és a keretből, de még az őszi szünetben, lehet, hogy lesz folytatás: hiányoznak a faliújságok, egy-két kisebb bútort is jó lenne egy picit felújítani...

De az évnyitóra még annyi időm volt, hogy az órát egy kicsit matekosítsam :) Megtalálod a hibát? 

Szerencsére még idejében észrevettem, és az osztályba már köbgyökkel került ki. Az óra készítéséből fakadt a baki: szétszereltem a meglévő műanyag órát, a hátlapot fekete akrillal lefestettem. A számok helyére kerülő műveleteket kinyomtattam, és egy indigóval a számlapra másoltam - ez volt a hibaforrás: köbgyököt nem lehet nyomtatni :) Az indigós írást aztán mindenreíró POSCA tollal átírtam. Kicsit bonyolultnak tűnik, aki biztos magában, nyugodtan írhatja a műveleteket egyből a számlapra - én féltem, hogy nem lesz egyforma méretű minden szám....

Itt tartunk most, remélem, hogy lesz még folytatás :)