A hobbiból megélhetési hobbi lett, ami egyben azt is jelenti, hogy az ebédlőasztal helyett egy kicsit jobb helyet kell találjak magamnak az alkotáshoz. Más lehetőségem nincs, így egy sarkot próbálok Upcy-módra átalakítani. 

Itt most a tér leírása következik, ha csak a felújítás érdekel, ugorj át néhány bekezdést :)

Kis alapterületű, kétszintes a házunk, és legalább az elrendezés sem a legjobb :) Az elvünk általában az, hogy praktikusak legyenek a dolgaink, többnyire természetes anyagból. Nem költekezünk feleslegesen, nem dobunk ki valamit csak azért, mert most nem trendi. Vagyis abból dolgozunk, amink van. 

Lássuk csak, mim is van: az emeleten van egy viszonylag nagy nappali. Csak hosszas gondolkodás után döntöttem el, hogy az emeletre költözöm, mert így a földszinten lévő kis kályhát nem fogom tudni télen használni. Ez a szint a gyerekek birodalma volt az utóbbi időben, a szobájuk mellett van egy falakkal leválaszthatatlan tér, ami eddig a játszószoba volt egy dühöngővel, és néhány polccal. Ezen kívül a gardróbszekrényünk is itt van, mert máshol nem fér el. Mivel már a játszáshoz nem feltétlenül kell ekkora tér nekik, ellenben a haverjaikkal való dumáláshoz jó lenne valami leülési lehetőség, így ennek szellemében próbálom megtervezni az átalakítást. 

A felújítás alapelvei: a lehető legtöbb dolgot felhasználni abból, ami itthon van, inkább jó ötletekkel, mint pénzzel pótolni a hiányosságokat. Amit lehet azt megjavítani vagy átalakítani. 

Még semmi sem végleges, általában időközben szoktak alakulni a dolgaim, de a mostani terv a következő: egy jó nagy pakolós polccal vizuálisan leválasztani a teret, egy szabó-varró asztalt, és egy ülőkét tenni bele, miközben a gyerekeket sem túrom ki teljesen, a játékaiknak továbbra is kell hely.

A szoba egyik sarka korábban le volt határolva egy szekrénnyel, és a lányom "szobája" volt - ennek megfelelő szép lilás-rózsaszín fala, és padlizsán felső szegélye van. A térbe belógó kémény is padlizsán, a felső részén néhány lepke is van - egyébként a falon is, csak az egyáltalán nem látszik már a rátolt szekrényektől. Azt még átgondolom, hogy megtartom-e a színt, vagy átfestem... Sajnos itt eleve szedett-vedett a bútor, általában mindenhol törekszünk a fenyő használatára, de itt az van, ami sikerült - többnyire bútorlap örökölt polcok. 

A legelső darab, amit a kezelésbe veszek egy keskeny, de magas fehér és barna polc. Sok mindent elnyel, de csúnya. Az alapja fehér MDF, de rá van ragasztva egy öntapadós sötétbarna fólia. Ez még nem a szorosan vett műhely része, hanem a gyerekek játékainak lesz a szekrénye.

Azt már tudtam, hogy ezt egy kis festéssel, és a hátlap belső oldalára valami szép tapéta ragasztásával akarom felújítani. A privát pinterest oldalamra régóta gyűjtögettem az ötleteket, és ez a megoldás nagyon megtetszett. de az ötletelés helyett végre lépni is kellene... Csakhogy délelőtt dög meleg van, délutánra nagy vihart ígérnek... én nem megyek ma sehová vásárolni, inkább körülnéztem a garázsban, hogy mi van itthon, és abból dolgozom...

Tapéta nincs itthon... és akkor eszembe jutott, hogy a múltkor vettem egy csomagolópapírt a KIK-ben 30 Ft-ért (tényleg), mert már csak ez az egy tekercs volt belőle. Sok-sok magnókazetta van rajta. Gyors kutatás, meg van ééééés jó a mérete is! Teljesen hihetetlen, de a garázsban két festék van: egy okker és egy kék zománc. Ez utóbbi pont jó lesz :) Túl sokat nem akartam lefesteni a polcból, mert elég jó állapotban van, így a festék fele, ami még benne van a kis dobozban, tuti elég is lesz a polcra.... Hát akkor? Vágjunk bele! 

Első lépésként a barna fóliát szedtem le - szerencsére gyorsan és egyszerűen megoldható. A maradék ragasztóanyagot körömlakk-lemosóval szedtem le, nem biztos, hogy ez a legautentikusabb, de mint írtam, ma csak abból dolgoztam, ami itthon található. 

Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán fessek-e. A sima fehér is tök jó lett volna, de az egyik élfólia le volt esve (régen, nincs meg), ott csúnya barna ragasztós volt a felület. A zománc ezt is tökéletesen befedi, így muszáj volt az éleket átkennem - de utólag egyáltalán nem bánom :)
A polcok széleit lemaszkoltam, és festettem. A zománcfesték elég jól fed, de nem terül el egyből. Viszont ezen a sima műanyag felületen felvitelkor nem tapad túl jól, így mindenképpen vízszintesnek kell lennie a festendő anyagnak, hogy ne folyjon meg a festék. Elég sok a száradási ideje (hivatalosan 24 óra), ezzel számolni kell. Mondjuk délelőtt még vagy 40 fok volt, így a száradási idő lerövidül, de azért egy fél nap tuti kell neki. 

Hogy minél szebb legyen a "tapétázás", lefeszegettem a két részből álló hátlapot, így maradt egy csontváz a polcból. A mozgatáskor vigyázni kell, mert így már nem annyira stabil, nehogy valami bajt csináljunk!

Következett a polc-váz széle, aminél a menet ugyanaz volt: maszkolás és festés. Ezt az emeleti teraszon csináltam, mondván, hogy ezer fok van, pillanatok alatt meg fog száradni. 

A csomagolópapír felragasztásához csirizt készítettem. Ez semmi más, mint forró víz és liszt keveréke, amit ragasztó sűrűségűre hígítok hideg vízzel. Próbálom minél csomómentesebbre csinálni, de az sem nagy gáz, ha vannak benne gubacsok (persze nem öklömnyiek). Nem kell sok. De tényleg! Én mindig túl sokat készítek, ami nem jó, mert dobhatom ki. Ellenben ha véletlenül kevés készül, akkor 2 perc alatt lehet újat gyártani hozzá. 

Kimértem, beállítottam a csomagolópapírt, megjelöltem, hogy ne legyen törés a mintában. És elkezdtem ragasztani: a papírt ráfektettem a hátlap színoldalára úgy, ahogy majd állni fog. Ez fontos, hogy pontosan legyen beállítva, mert ragasztósan már nem könnyű alakítani rajta. Kb. 20 cm-t visszahajtottam, lekentem a hátlapot, és középről kifelé haladva rásimítottam a papírt, ha kellett még simogattam egy kicsit, hogy a légbuborékok kimenjenek alóla. (Vigyázni kell, mert viszonylag gyorsan átnedvesedik, és akkor könnyen és csúnyán szakad.) Majd felhajtottam a papírt, és kb. 15 cm-ként lekenve haladtam végig, míg el nem fogyott az anyag. Hagyni kell száradni. Sokat. Nem lesz teljesen sima, apró gyűrődések vannak a felületén - ha tapétával csináljuk, akkor ez valószínűleg kiküszöbölhető. 

És akkor elkezdődött a vihar... Szerencsére az első erősebb lökésnél észbe kaptam, és a polc vázat bevittük a teraszról, de közben hallottam, hogy a lenti szinten van baj - a hátlap és a polcok ott voltak. Lerohantam, épp időben, hogy a fél csomagolópapírt még össze tudjam szedni a kertből. Ha elvitte volna a szél, akkor nem tudom, hogy mit csinálok, mert nem volt több ilyen tekercs a boltban... Nem drámázom túl, a lényeg, hogy a papír megúszta, és az utolsó pillanatban még mindent be tudtunk cipelni. A hátlap másik felét még befejeztem, de a száradás elhúzódott, így másnap folytattam csak a munkát. 

Már csak a visszaállítás maradt: a hátlapot visszaszögeltem, a polcokat visszatettem a helyére... és tádááám!

Persze így baromi jól mutat, de alapvetően használni akarom. A lakberendezési magazinokban ilyenkor pár könyvet, egy macit és néhány társasjátékot tesznek rá a polcokra, mert optikailag úgy jól néz ki. Én eléggé telepakoltam, az összes társasjátékuk rajta van, így valódi funkciójában mutatom meg. Szerintem így is állati jó :) 

Az összes költsége nagyon maximum 500 Ft: ebbe beleszámoltam egy tekercs csomagolópapírt, a maszkolószalagot, de természetesen az már nem fér bele, ha csak ezért kell egy kis doboz festéket venni.