.. járjuk a táncot gyorsabban. Fergeteges ez a tánc, még a ház is muzsikál.
A farsang örömünnep: a tél, a hideg, a korán sötétedés végét jelző időszak. Egyúttal a megújulás, a tavasz beköszöntét jelentő felszabadult, féktelen mulatozás.  

Igencsak sokáig a féktelensége, mindenféle szakrális háttér hiánya miatt az egyház tiltotta (a busójárást például következetesen, évszázadokig bűnös szokásnak kiáltották ki), de végül kénytelen volt meghajolni, hiszen az emberek csak nem hagytak fel a farsang ünneplésével.

Ebben az időszakban a legtöbb szülő a jelmezekkel van elfoglalva, ehhez mutatok egy pár ötletet. Nálunk mindig rengeteg jelmez van itthon, a lányom egész kicsi kora óta szereti a szerepjátékokat egy-egy öltözékkel feldobni. Egyáltalán nem csak kézzel, általam készített cuccok vannak, hanem minden, amit be tudtam szerezni - elsősorban hercegnős, királylányos, cowboyos, szuperhősös.

Farsangra mindig ők döntötték el, hogy mik szeretnének lenni, és ahhoz próbáltuk közösen megtalálni a lehető legjobb megoldást. Többnyire én varrtam, de nem egyszer előfordult, hogy kész jelmezeket dobtam fel egy-egy házi kiegészítővel. A lényeg, hogy a gyerek jól érezze benne magát...

Többször használtam kapucnis pulcsit alapnak, mert erre nagyon jól lehet mindenféléket varrni, és a gyerkőc arca szabadon van, sokkal kényelmesebben érzi magát benne. Nálunk az arcfestés csak módjával működik, mert mindkettőnek elég kényes bőre van, és nem is igazán szeretik, ha valami van rajtuk... Ezek mindegyik kézi varrással készült, így varrógép nem kell hozzá, de idő azért igen, és jó fantázia (térlátás?), hoyg az ember lássa, hogy mi mi után következik. Egy pár órát rá kell szánni az elkészítésre, inkább 1-2 napot mondanék a többi teendőnk mellett.

Az első kapucnis-pulcsi átdolgozásomra vagyok a legbüszkébb: az unokahúgomnak készült el a Rózsaszín párduc. Mivel legalább 8 éves a jelmez, egy kicsit már megkopott, de azért még mindig jól mutat :) Egy felső és valami más rózsaszín esett áldozatul, kiegészítve egy kis filccel a szemeknek, és sok-sok vatelinnel töltve. csak egy rózsaszín cicanadrág kellett még hozzá. A neten kerestem fotókat a párducról, mindenféle nézetből, és az alapján "szobrászkodtam ki" a fejet, amit rögtön a kapucnira varrtam rá. 

Utána készült a fiam első jelmeze, az oroszlán. Itt egy plüss kapucnis kardigánt dolgoztam át, amire ezt a szőrös pulcsit varrtam rá. Nagyjából kivágtam a formát, és kézzel ráöltöttem, alakítottam. Polár anyagból két fül, és ez is kész van... A rózsaszín párducnál is, és ennél is készült még egy farok is, amit a felső hátuljára varrtam fel. Az oroszlánnál jutott a farok végére egy bojt a szőrős anyagból. 

Következő évben dinoszaurusz mánia tombolt (meg még egy jó pár évig), így egyértelműen csakis dínó jelmez készülhetett. Az volt az oviban a szabály, hogy lehetőleg minél kevésbé legyen erőszakos a jelmez, így természetesen egy barátságos növényevővé alakult át a fiam. A jól bevált kapucnira ezúttal egy fényes acélkék nadrágból lett egy taréj, és egy hosszú farok, alaposan kitömve vatelinnel. Sajnos ennél jobb fotót nem találtam...

Ahogy nagyobb lett a fiam, természetesen jöttek a fiúsabb jelmezek: szuperhős és kalóz. A hero alapját egy bolti jelmez adta, itt csak a kiegészítőket varrtam én. Akkoriban divat volt a Power Rangers mese, ahhoz hasonló lett a jelmez: készült egy fejfedő egy öv és egy köpeny. ha valakinek nincs túl sok ideje és kedve jelmezekkel bajlódni, akkor is javaslom, hogy egy-egy apróságot készítsen el kézzel: mégis más érzés a gyereknek, ha a szülő által alkotott dologban parádézhat. A sisak és az öv kb. egy órányi munka volt, és csak (dekor)filc kellett hozzá: lemásoltam a mintát, kivágtam, összeragasztottam, és néhány öltéssel a sapkára varrtam. 

Kalóz jelmezt sem túl bonyolult készíteni: kell hozzá egy fehér ing, egy akármilyen fekete anyag, és egy színes sál. Rajzoltam egy koponyát, amit egyszer fekete filcből, egyszer fehérből kivágtam. A fekete az ingre került, a fehér a háromszögre hajtott fekete kendőre néhány öltéssel. A színes sálat körbetekertem a derekán. A kampókéz sem maradhatott el: egy rossz pulcsi kézelőjét vágtam le, és arra varrtam rá egy kitömött hurkát. A lányom nem volt hajlandó "rendes" jelmezbe bújni, szerinte a kedvenc ruhája és az angyalkaszárnya pont jó volt. Nem vitatkoztam :) 

Következő évben előkerült a varrógépem is, mert a spanyol táncosnő jelmezhez már muszáj volt. Egy kis rövid felső, egy fekete hálóing és egy szoknya bélése pont alkalmas lett az elkészítéshez. Csíkokat szabtam ez utóbbiakból, és jó alaposan ráncolva varrtam fel őket egymás után, mert naggggyooon pörgősnek kellett lenni. Egy hajráfra rávarrtam egy művirág rózsát kiegészítőnek. Ez is gyorsan kész lett, de kell hozzá gép, mert különben iszonyú sok idő megvarrni a fodrokat. 

Később a suliban az egyik évben osztály-jelmeznek kétfélét találtak ki: a fiúk Star Wars figurákat választottak, a lányok meg többnyire retro ruhákban nyomták a Csavard fel a szőnyeget... Nem a lánym lenne a lányom, ha nem lógott volna ki a sorból, és egyetlen lányként Ahsoka Tano padavan szeretett volna lenni... Itt megint inkább a szobrászkodást kellett elővenni, mert a fejdíszét lépésről-lépésre építettem fel. Ez elég munkás dolog volt: egyrészt kitaláltam, hogy milyen formájú legyen (egy vastag asztalterítőből varrtam géppel), másrészt még szépen ki is kellett festeni. A kész fejdíszt festettem meg: maszkolószalaggal kijelöltem a csíkokat, és sima diszperzit színezőt használtam hozzá... (biztos lehet textilfestéket is, de ez volt otthon :) Az egész fejét nem akartam narancssárgára festeni, ezért a jelmez felső részére varrtam egy narancs részt jelzésként. Még az övet csináltam meg hozzá: dekorfilcből kivágtam, és filccel rárajzoltam a mintát. 

A legnagyobb munka eddig a fiam LEGO jelmeze volt. Maximalista voltam, és nagyon-nagyon pontosra akartam megcsinálni. Az egész tökéletesen a LEGO figurák arányait követi, a legnagyobb munka benne a tervezés volt. Szerencsére vannak teljesen őrült legósok, és megtaláltam a neten a figurák pontos, méretezett műszaki rajzát. Ez alapján felnagyítottam az arányokat, ami ráadásul teljesen stimmelt a fiam méreteihez is. Mivel abban az időben a Ninjago első szériája volt a nagy újdonság, nem volt kétség, hogy ilyen festést kap.

Több TV-doboz áldozatul esett, de tényleg nem volt egy durva nagy munka... Először kivágtam az alkatrészeket, majd összeragasztottam őket. Ehhez újságpapírt és csirizt használtam, a leggázosabb részeken egy kis celluxxal is rásegítettem. A fej-részt is kartonból csináltam: bevágtam a dobozt, és behajtottam, majd ezt is csirizes újságpapírral rögzítettem. valahogy úgy érzetem, hogy ezt nem lefesteni kell, hanem krepp-papírt ragasztottam rá, ezzel tudtam érzékeltetni a redőket. 

Itt a fő gond, hogy kell idő a száradáshoz, az egyik nap megcsináltam, és csak másnap tudtam folytatni. De ekkor már csak a festés volt hátra: kék diszperzit festéket használtam alapnak, ez jól fed és kiadós. Miután megszáradt, a díszes részeket temperával festettem rá. Mintaként az eredeti szolgált, nagyjából felrajzoltam, de nem volt nehéz dolog. Különösen szép lett a ruhát díszítő fej minta, amit arannyal festettem le. 

Készültek valódi LEGO kezek is: egy henger kartonból, arra merőlegesen egy hajlított karton, amit szintén csirizzel és újságpapírral tudtam megformázni. Ehhez képest már semmiség volt, hogy még egy ninja kardot is csináltam... A lábakat madzaggal közöttük fel a vállára, a felsőtestbe simán belebújt, és a fejet is fel tudta venni. Egyedül a kezeket kellett ráadni és levenni róla, de simán tudott játszani is a jelmezben. Nem lepődtem meg, hogy a "Legmunkásabb jelmez" kategória első díját elhoztuk :) Ezután még évekig díszként volt a szobájában, talán tavaly dobtuk csak ki...

Idén Minecraft a cél, de még nem haladtunk vele semmit  :) Ha kész lesz, updételem a bejegyzést!