Szerelem volt első látásra a freeform. Mert ilyen vagyok, mert én vagyok. 

Aztán mégsem mertem belevágni, mert még nem értem meg rá. Csak bámultam, és vissza-vissza tértem a képekhez, amiket láttam.
És akkor az eszembe jutottak a gimis, főiskolás füzeteim. Ha ceruza, toll került a kezembe, rajzoltam. Nem alakokat, hanem nonfiguratív formákat. Amik csak jöttek egymás után, soha nem tudtam, hogy mi lesz belőle, és miért. Néha forma lett, néha csak motívum.

Mostanában ceruza helyett horgolótű van nálam, ezért inkább ezt használom :) Az első próbálkozásom a Subat nyakék volt a Kreatív Kommuna Megújulás kampányára. Akkor még csak azt mertem bevállalni, hogy a vonalak szabadon szaladjanak. 

Majd jött Dóra gyönyörű kerámiagolyóiból az ékszer szettem. Ránézésre ez még nem freeform, de mégis az :) Csak a színeket válogattam össze, nem volt minta a fejemben, egyszerűen csak csináltam, ami a golyóhoz illett.. persze egy párszor lebontottam, meg átalakítottam, és így lett ez a letisztult forma. 

Még most sem vagyok sehol ebben a folyamatban, de már egy kicsit érzem a valódi szabadságot: ahogy merek a formákhoz nyúlni, őket keverni, és alakítani... De ez az alkotás nem folyamatos. Van, amikor kifogyok az ihletből, de közben eszembe jut egy másik minta, színvilág - ezért egyszerre több félkész munka is van a kosaramban. Drukkoljatok, hogy minél több mindent fejezzek be :)